Szlovénia, az ismeretlen csoda

2012.06.22-24

Ljubljana

Múlt hétvégén kimentünk Szlovéniába Misivel kettesben. Fantasztikus út volt, annyira elvarázsolt, hogy vissza kell mennünk. Péntek hajnali 5-re terveztük az indulást, de iszonyú felhőszakadás volt,még a kocsiig sem jutottunk volna, így halasztani kellett fél 7-re az elindulást. Útközben kétszer is megálltunk pihenni (és isteni sült csirkés-salátás-medvehagymapestos kifliket enni), szegény Misi nagyon fáradt volt a már több hete tartó munkahelyi hajtástól, de fél 12-re így is Ljubljanába értünk. A belvároshoz nagyon közel, a város kórháza melletti parkolóban találtunk helyet, óránként 70 centért. Be is fizettünk 1 órára, gondoltuk, annyi bőven elég lesz.

Vintgar

Annyira kicentiztük, hogy 2 perccel később értünk vissza, de szerencsére nem büntettek meg. Ljubljana teljesen semmitmondó, tömegfőváros, ugyanolyan,, mint bármelyik másik város, de a belvárosi rész tényleg megkapó! A Hármas-híd és környéke igazi turistalátványosság, ráadásul valami nagy piac is volt, szóval nyüzsögtek az emberek rendesen. Ettünk egy 2 gombócos fagyit, valami isteni krémes volt, aztán vissza a kocsihoz és irány a Bledi tó, ahol a szállásunk volt.

Vintgar

Aztán úgy döntöttünk, hogy először elmegyünk a Bledtől kb 18 km-re lévő Vintgar szurdokhoz és csak utána foglaljuk el a szállásunkat. Olyan 2 óra felé értünk a Vintgarhoz, fantasztikusan tiszta, türkizes folyó vize várt ott minket. Képekről már sejtettem, hogy csodás lesz, de a valóság minden képet felülmúlt. Először a bejáratnál leültünk és a hűvösben ledöntöttünk 1-1 grapefruitos sört, mert már nagyon ki voltunk a sok utazástól. Aztán megvettük a belépőket (4 eur/fő) és elindultunk a szurdokban végig kanyargó fapallókon és kiépített sziklás gyalogúton. A látvány lenyűgöző, fantasztikus volt, ahogy a fölén k tornyosuló sziklák aljában kanyargó folyó felett pár méterrel sétálgatunk, fényképezünk. Szerencsénk volt, rajtunk kívül alig voltak turisták, így  bárhol bármeddig gyönyörködhettünk anélkül, hogy úgy éreztük volna, muszáj haladni a többiek miatt. A szurdok (és egyben a kiránduló útvonal) végére érve fantasztikus vízesés várt minket és persze egy részen muszáj volt lemennünk a folyópartra és kipróbálni, mennyire hideg. Huhhh, zsibbasztóan hideg volt, el sem tudom képzelni, hogyan lehet túlélni, ha ilyen hideg vízbe zuhan az ember.

Vintgar

Vintgar

Aztán elindultunk visszafelé, és hiába, hogy ugyanott vezetett vissza az út, mi mégis folyton megálltunk gyönyörködni a víz színében, az egyes kisebb zuhatagokban, a víz mélyén úszkáló csodás pisztrángokban.
A szurdok bejáratához visszaérve úgy döntöttünk, éppen itt az ideje megenni  az utolsó szendvicset is. Letelepedtünk a folyópartra és megeszegettük a szendót, ami így, a hűs vizet bámulva sokkal jobban esett. Ittunk egy finom (és még meleg) kávét,majd elindultunk Bled felé. A szállást nagyon hamar megtaláltuk, a szállásadónk (egy fiatalember) nagyon kedvesen, és tökéletes angolsággal fogadott minket. Megmutatta a szobánkat, ami ugyan pici, de nagyon otthonos volt, kényelmes ágyakkal, nagyon tiszta fürdőszobával. Gyorsan letusoltam, átöltöztem és felkapva a hűtött söreinket, a tó felé vettük az irányt. Lenyűgöző látvány tárult elénk, ahogy a vár felett álló nap bevilágítja a tavat. Igazi monarchia-beli hangulat uralkodott a tó körül, csodás panoráma-étterem (hehe, a neve is ez volt), tóparti sétány, várba vezető út: egyszóval minden, ami a turistának kell.

Bledi tó

Lesétáltunk a tópartra, kicsit sétálgattunk a partján, majd megittuk a maradék 2 sört és azon tanakodtunk, milyen jól esne még pont 1-1 sör. Aztán kerestünk (nem túl illendő módon) egy bokrot, ahol pisilhettünk, és itt jött az ötlet, hogy milyen jó is lenne még egy sört legurítani a Panorama étterem teraszán, mellé finom rántott kalmárt eszegetni. Nem sokat  totojáztunk, az otthon kisütött fasírt eláll másnapig, így bementünk az étterembe.
Elsőként az Union barna sört próbáltuk ki, ami nagyon finom volt, aztán én maradtam a barna sörnél, Misi egy korsó világos Uniont ivott. Közben kihozták a kalmárt, ami pont olyan volt, amilyennek lennie kell: puha, finom, ízletes! A végén 40 eurot fizettünk, teljesen átlagos ár ez egy ilyen remekműért, ennyi sörrel lekísérve. Hazafelé még ettünk finom fagyit, 1 euro/gömb áron.
Majd fél 11 körül álomra hajtottuk a fejünket!

Pericnik vízesés

Szombaton 7:30-kor keltünk, aztán irány az ebédlő, ahol kaptunk minden finomságot: volt barna kenyér és fehér kenyér, vaj, sajt isteni borsos felvágott, májkrém, lekvár, méz és joghurt 3 féle gabonapehellyel, na meg friss gyümölcs. Hozott a házinéni kávét és tejet, és finom hideg narancslét is. Szóval mennyeien éreztük magunkat. Kinézve a bejáraton, szembe velünk magasodtak a hegyek: jó lenne minden reggel erre a látványra ébredni!
9-re megreggeliztünk, letusoltunk, összecsomagoltunk és elindultunk az egész napos túránkra. Elsőként ellátogattunk a Mojstranától egy kis úton megközelíthető Pericnik vízeséshez. Fantasztikus volt a látvány már az aljáról is, de amikor egy kisebb, meredek ösvényen felkaptatva odaértünk közvetlenül a vízesés aljába, na az a látvány feledhetetlen. Persze csupa víz lettünk, de nem nagyon érdekelt, be kellett mennünk mögé. Én legyőztem a tériszonyomat és bemerészkedtem a vízesés mögé, de aztán ki is jöttem és Misit fényképeztem, ahogy szaladgál oda-vissza, mint egy kisfiú:-)

Kranjska Gora

Aztán elkezdtünk leereszkedni az alján, onnan is csodás látvány volt, ráadásul kis pallós hidakon kellett átkelni, ami még jobban növelte az élményt. 1 órán át voltunk ott, alig bírtuk otthagyni és biztosan vissza fogunk térni! De sajna a nap rövid, mennünk kellett. Következő úti célunk Kranjska Gora volt, ahol 2 csodásan átlátszó, türkizkék színű tó fogadott minket. Gyors fényképezkedés, rövid kis séta a hátul található , félig kiszáradt folyómederben, aztán irány a Vrsic hágó. Azt írták, kb 45 hajtűkanyar, hittük is meg nem is. Gondoltuk, Montenegrót semmi nem múlja felül. Hát felülmúlta! Egyrészt, mert a montenegrói hajtűkanyaros rész nem erdőben vezet és az egyik oldala végig a tenger felé néz,másrészt az emlékek is koptak, így ez most grandiózusabb látványnak ítéltetett!

A hegyekben

Meg-megálltunk néhány csodás látványnál, főleg a fölénk magasodó hegyek nyűgöztek le. Az egyik ilyen fölénk magasodás csodálását kihasználva megettük a tegnapra szánt vacsinak valót, azaz egy csomó finom fasírtgolyócskát kenyérrel és erős paprikával. Mennyeinek éreztük itt, a harapni való friss levegőn, pedig még az eső is elkezdett csepegni, de szerencsére nem tartott sokáig!

Lepena

Aztán megláttuk a "Soca" kiírást és nekem az útleírásom szerint itt kellett megkeresni a Soca forrást. Kb háromnegyed órás, főleg lefelé ereszkedő ösvényen történő ereszkedés után megérkeztünk a forráshoz, de a leírásom szerint itt sziklába vájt acél kapaszkodókon kéne eljutni valami csodás látványig. Ezt sajnos nem találtuk meg, így elindultunk vissza a kocsihoz. Valamilyen oknál fogva a felfele utat fél óra alatt megtettük, pedig azt hittük a lefele ereszkedés meredekségéből, hogy sokkal, de sokkal keményebb lesz.( azóta itthon már utána néztem és kocsival még egy feljebb lévő parkolóig kellett volna menni és onnan gyalog negyed óra maga a forrás)
A Soca forrástól elindultunk a Boka vízeséshez, de útközben megláttunk egy táblát: Ledena. Én még montenegrói kirándulásunkból emlékeztem, hogy "barlang"-ot jelent, úgyhogy felkiáltottam, hogy kanyarodjunk le. Mint később kiderült, nem Ledena, hanem Lepena és a Soca folyó egy gyönyörű, kanyonszerű részét fedeztük fel. A helyiek innen ugráltak a mélységbe, félelmetes volt nézni őket, de mégis fantasztikus. Itt is elidőztünk egy órácskát, aztán  irány tovább a Boka vízeséshez.

Boka vízesés

Nagyon nehezen vettük észre, szerencsére az autóút mellől is kiválóan látható, bár több órás túrával még közelebbről is megcsodálható lenne, de mi már kicsit késésben voltunk, így nem mertünk már túrát bevállalni és elindultunk Bled felé.
Bovec után következett Tolmin, majd Most na Soci, Postaja (ahonnan először elindultunk tovább Slap ob Idrijci felé, ami igen megkapó falucska, helyi fiatalok éppen végeztek egy szolid grillpartival), Podbrdo és onnan fel a Bohinji tó felé. Útközben hatalmas élményben volt részünk: igazi nosztalgia gőzmozdonyt láttunk és követkettünk jó fél órán át!) Onnan pedig már pillanatok alatt elértük Bledet. Este 8 óra volt:-) Mi fáradtan, de tele fantasztikus és felejthetetlen élményekkel, lesétáltunk a tó partjára, majd kinéztünk egy szuper éttermet a parton, ami annyira tele volt, hogy inkább visszasétáltunk egy Grill Bár nevű étterembe, ahol csodás halvacsorában volt részünk. Rendeltünk egy polipsalátát és mellé egy kétszemélyes haltálat, amin volt kagyló, polip, rántott és grill kalmár, tengeri sügér (a legtutibb!) és rák (scampi). Isteni volt minden, összesen 60 eurot fizettünk, utána még jött egy 2-2 gombócos fagyi, séta a tópartra és fénykép a kivilágított Bledi várról.

Bledi tó éjszaka

Alig bírtunk elindulni a szállásra, de muszáj volt, mert már negyed 12-t mutatott az óra és másnap korai kelést terveztünk.

Vasárnap 7-kor keltünk, gyorsan letusoltunk és lementünk reggelizni. Megint finom barna kenyér és borsos felvágott várt minket, hozzá sajttal, forró kávéval, narancslével. A végén még rátoltunk 1-1 szelet mézes kenyeret is, csak mert olyan jólesett!
Aztán elindultunk a Bohinji tóhoz. Útközben persze bevásároltunk mindenféle "vásárfiát", a gyerkőcöknek sütiket, csokikat, magunknak a finom borsos felvágottat és szardellát.

Savica vízesés

Negyed 10-kor már Ukancnál jártunk, itt találtunk egy parkolót (3 eur, de mi találtunk egy nem fizetős részt), ahonnan fel lehet sétálni a 20 percre lévő Savica vízeséshez. Megvettük a jegyeket (kettőnknek 5 euro volt) Tényleg könnyű, lépcsős séta volt, kifejezetten jól esett így kezdeni a reggelt! Negyed óra alatt fent voltunk, szerencsére alig volt turista (asszem rajtunk kívül hárman voltak fent) így bőven tudtunk fényképezni és nézelődni. Nagyon szép vízesés és szerencsére megfogadtuk a fórumos tanácsokat: 10-kor fent voltunk, hiszen ilyenkor süt be a nap a katlanba és ilyenkor a legszebb a vízesés.

Vogel hegy

Bő fél órás bámuldozás után visszasétáltunk a kocsihoz, majd  elkocsikáztunk a kb 10 percre lévő Vogel felvonó aljához. Ismét szerencsénk volt, 8 percünk volt a kabin indulásáig, így gyorsan megvettük a jegyeket (kettőnknek 27 euro volt) és  már be is szállhattunk. Kevesebb, mint 10 perc alatt felértünk, dugig volt a fülke turistákkal. Kicsit féltem is, hogy mekkora tömeg lesz odafönt, de vártunk kb 5 percet és a tömeg eltűnt, mi meg gyönyörködhettünk a kabin melletti kilátóból az alattunk lévő tóban és a csodás hegyekben.

Mögöttem a Triglav

Velünk szemben csúcsosodott Szlovénia legmagasabb hegye, a Triglav, ami eszünkbe juttatta 2007-es kalandunkat Montenegroban, amikor is meg akartuk mászni a Bobotov Kukot. Csak összenéztünk most is és már tudtunk, mi lesz a jövő nyári program: Triglav!

Találtunk egy másik felvonót, ami még feljebb vitt, így nem totojáztunk, már ültünk is fel rá (egy út 2 eur volt).

Vogel felvonó

Fent aztán elindultunk szétnézni, volt pár magasabb hegy, egyikre felkaptunk, szétnéztünk, majd megláttunk egy kis dombot, aminek a tetején kereszt, körülötte két pad. Ide muszáj volt felmenni és leülni! Jó fél órán át ültünk csöndben, elmélázva, álmodozva, majd az órára néztünk: 13:10 volt, el kellett indulni visszafele, hogy a 13:30-as kabint elérjük lefele. Aztán úgy alakult, hogy a kabin felé megpillantottuk a Hütte kilátását (szintén a Triglavra), majd megcsapta az orrunkat a sült krumpli illata, így döntöttünk: eszünk 1-1 bécsi szeletet krumplival, iszunk egy kávét és ráérünk a 2 órás kabinnal lemenni. Nagyon nem akaródzott elindulni hazafelé. De eljött a 2 óra, beálltunk a kabinba, kb 6 perc múlva már lent is voltunk a kocsinál.
Budapest felé vettük az irányt, szerencsére még újra útba ejtettük a Bledi tavat. Szinte könnybe lábadt szemmel búcsúztunk: visszatérünk!