2006 szeptember Horvátország-Montenegro

Plitvicei tavak

Plitvice

Elhatároztuk, hogy mindenképpen tengerparton fogjuk tölteni a nyarat. De hol? Legyen Horvátorság, ott kristálytiszta a víz. Elkezdtem utánajárni a neten és rátaláltam Montenegrora, amiről eszméletlen szépeket írtak. El kéne menni ide is. És mi lenne, ha összekötnénk?

2006. szeptember 01. Péntek

Munka után elindultunk Letenyére. Itt sikerült szállást szereznünk, úgyhogy elég volt meló után indulni, nem kellett külön szabit kivenni.

2006. szeptember 02. Szombat

Plitvice

Plitvice

Másnap hajnalban keltünk és irány a Plitvicei tavak. Útközben megálltunk egy csodás kis faluban, ami tele volt apró vízesésekkel: Grad Slunj! A tavakhoz délelőtt 10-kor értünk és délután 2-ig végigjártuk, éppen csak a legfelső tavat nem bírtuk már szusszal. 2-kor a tavak csúcsán leültünk kávézni. A tavak kristálytiszták, kékeszöld, sőőőőőőt, türkízkék színűek és tele vannak halakkal. Etettük is őket, csak úgy viaskodtak. Vannak kisebb-nagyobb barlangok, vízesések, hol fapallókon, hol kavicsos, vagy földúton lehet menni a tavak mentén. Néhol óriási falak mellett, melyen zúdul lefelé a víz, néhol kisebb erdős részen, néhol pedig csak a tűző napon gyalogoltunk. Egyszerűen fantasztikus volt, hogy létezik ilyen természeti csoda. Mindenképpen vissza kell még jönnünk!!!

Szóval a fent említett pihenő után kisbusszal visszamentünk a kiindulóponthoz,a kocsinkhoz, itt csaptunk egy kis pikniket, majd negyed 4 körül elindultunk Sibenik felé.

Primosten, Sibenik és Vodice

2006. szeptember 02. szombat

Sibenikben természetesen nem találtunk megfelelő szállást, mivel kritérium volt, hogy közel legyen a parthoz, hangulatos legyen és pesze olcsó Nem adtuk alább! Mivel Sibenikben nem találtunk semmit, elindultunk Dél felé, mindenféle kis falun, de sehol nem volt igazi parti sétány. És ekkor megérkeztünk Primostenbe. A parti sétány elvarázsolt minket. Itt mesélném el, hogy Primosten micsoda fantasztikus hely. Az óvárosi rész egy szigeten fekszik, melynek madártávlatból hal alakja van. Az egészet városfal védi, ami még jobban érezteti, hogy kicsit más világba lépünk be. Nagyon hangulatos kis utcák, vendéglők és árusok várják a turistát! Szóval, tettünk 1-2 kört autóval, aztán elindultunk gyalog szállást keresni. Az 5. helyen sikerrel jártunk, bár kicsit megküzdöttünk. De sikerült!!! Este bementünk Primosten központjába és egy hangulatos étteremben megvacsoráztunk.

2006. szeptember 03. Vasárnap

Másnap átmentünk Sibenikbe, hogy érdeklődjünk a Kornati szigetekre és a Krka vízeséshez szervezett túrákról. Nagyon szép kis városka, van a tetején egy vár, ahova felmásztunk. Csodálatos volt onnan a kilátás, csak iszonyú volt a meleg. Lefelé pici sikátorokon keresztül gyalogoltunk, nagyonhangulatos volt. A házak teljesen egybe épültek, aliglehetett eldönteni, hol van a válaszfal.
Innen átmentünk Vodice-ba, de itt csak megálltunk a parton szétnézni. Sajnos olyan hering-strand fogadott, ami elvette a kedvünket további nézelődéstől, úgyhogy irány tovább. Eljutottunk Tribunjig, de sajnos nem tudtunk ott sokat sétálni, mivel nekem mindenképpen muszáj volt lesétálnom az egyik hajó lépcsőjén, amit persze totál ellepett a csúszós alga... Naná, hogy beestem a vízbe, a hajók közé, ruhástól, táskástól Misi húzott ki a vízből, aztán csak ücsörögtünk a kikötő szélén, persze mindenki megbámult Úgyhogy úgy döntöttük, elég a mai kalandokból, irány Primosten. Otthon letusoltunk, átöltöztünk és megint felfedeztünk egy éttermet, ahol kiváló tengeri étkeket ettünk. (kétszemélyes haltál-220 kuna) Aztán befizettünk egy útra a Krka vízeséshez és a Kornati szigetekre (rájöttünk, hogy itt is ugyanannyi, mintha Sibenikben fizetnénk be) Hazafelé még bedobtunk egy fagyit, aztán irány az ágy, mert másnap indultunk a Krka vízeséshez.

Krka vízesés és Trogir

2006. szeptember 04. Hétfő

Mivel előző nap befizettünk a Krka vízeséshez, így hétfőn várt ránk a nagy kihívás: megnézni ezt a csodát! Tényleg nagyon szép volt, csak az nem tetszett, hogy már kevésbé természetes, mint pl a Plitvicei tavak. Reggel 9-kor indultunk Primosten kikötőjéből a Leska nevű hajóval és kb délben értünk a vízeséshez. Útközben finom sült makrélát kaptunk káposztával, majd borral és üccsivel öblögettünk Déltől 2-ig szabadprogram volt, mi körbesétáltuk a vízeséseket. A vízesés alján volt egy nagy medence és ott lehetett fürödni is, de annyira habzott a víz és valahogy a hab nem akart eltűnni, hogy nem éreztük szükségét a mártózásnak. Persze, a körséta közben mindenhol árusokba botlottunk, szóval a varázs itt nem volt meg annyira, mint amennyire ezt beharangozták. Az egész olyan "megcsinált" érzést keltett bennem. Az egyetlen igazán pozitív dolog az a 2 üveg fügebor volt, amit az egyik árus ránksózott. Azóta is keresgélünk mindig, hátha találunk olyan finomat, de még eddig nem sikerült.
Szóval 2-kor elindultunk vissza Primostenbe és fél 6-kor már otthon is voltunk. Kinyitottuk a fügebort és eliszogattunk a kis, tengerre néző erkélyünkön. Aztán lementünk a városba vacsorázni. A Főtéren éppen valamilyen helyi zenekar játszott és az egész napos vízenlét, a fügebor és a nyár hatására teljesen elvarázsolódtunk.

2006. szeptember 05. Kedd

Kedden egész délelőtt lustálkodtunk, majd délután összeszedvén magunkat, lementünk Trogirba. Trogir egyszerűen fantasztikus, tele van szűk kis sikátorokkal, nagyon hangulatos. Órákig el lehet itt kószálni és az ember csak ámul és bámul. Megnéztük a három hajós templomot, Misi fel is ment a tornyába, engem a tériszony lent tartott. A várost amennyira csak tudtuk, bebarangoltuk, annyira tetszett, hogy alig bírtuk otthagyni. Ide még vissza fogunk jönni!!!

Tengerpart és Tribunj

2006. szeptember 06. szerda

Ezen a napon egész nap lent voltunk a parton. Találtunk egy eldugott partszakaszt Sibenik és Vodice közt, és itt pihentük ki az előző napok fáradalmait. Volt itt napozós rész, árnyékos fa, minden, ami nekünk kellett És szerencsére senki más nem volt rajtunk kívül. Egész nap kagylókat és sünvázakat gyűjtöttünk, jól el is fáradtunk a sok búvárkodásban. Délután visszatértünk Tribunjbe. Végre végig tudtunk sétálni mindenhol. Az óvárosi rész itt is egy kis szigetre épült, egy apró hídon lehetett átmenni. A strandja nagyon pici és főleg az épületek előtt lebetonozott sétálóutacska része, úgyhogy annyira nem nyerte el a tetszésünket. Viszont találtunk egy eszméletlen jó éttermet: Konoba Bepe. Először tenger gyümölcsei salátát kértünk, aztán mindenféle tenger gyümölcseit rántva! Életemben nem ettem még olyan jót. A legfinomabb a rántott kagyló volt. Ide egyszer szintén vissza kell majd jönni!
Vacsora után még sétáltunk egyet Tribunj kikötőjében, ami érdekes módon tele volt luxus jachtokkal. A gazdagok biztosan szeretnek elbújni.

Kornati szigetek

2006. szetember 07 Csütörtök

Reggel 7-kor keltünk, és 8.30-kor indultunk a Leska hajóval a Kornati szigetekre. 3 óra hajókázás és egy isteni sült makréla+káposzta ebéd után kikötöttünk az egyik szigeten. Gyorsan felmásztunk a tetejére (mert elég kicsi sziget volt), szétnéztünk, aztán irány a part. Fél 3-ig szabadprogram volt, mi Misivel természetesen búvárkodtunk. A víz itt is kristálytiszta volt és megint nagyon szép halakat láttunk. Misi megint hozott fel neki "csillogós"-t, ami egy olyan kagyló, ami kívülről kődarabnak néz ki, belül viszont eszméletlen gyönyörűen csillog. És persze megint talált sünöket is. Sajnos csak másfél óránk volt, de láttunk lepényhalat, tengeri csillagot is. Hazafelé ismét 3 órát mentünk, otthon aztán kifizettük a szállást (6*220 kuna), aztán pakolásztunk, fügeboroztunk :-)
Este 9-kor már nem volt olyan meleg, úgyhogy elmentünk új étteremre vadászni. Találtunk is egy szuper helyet (Konoba Maestral), ami ugyan nem a parton volt, hanem nagyon eldugva, a házak között, viszont itt ettük a legjobbat: homár fehérboros mártással (65 kuna) és rántott kalmár mangolddal (65 kuna).
Hazafelé még fagyiztunk egyet, aztán gyorsan lefeküdtünk, mert másnap hosszú nap várt ránk. Irány Montenegro!

Makarska és Montenegro

2006. szeptember 08. péntek

Reggel 7-kor volt ébresztő, 8.30-kor indultunk. Makarsa volt az első úticél, ahol állítólag csodálatos kagylómúzeum van. Minél délebbre jártunk, annál szebb és magasabb hegyek vettek körül minket. Áthaladtunk egy kis falun, Duce-n, ami úgy nézett ki, mintha az órisá hegyekbe berobbantották volna a falut. Ha lehet , egyszer itt jó lenne megállni, kicsit körbenézni, de nagyon szorított az idő, így mentünk tovább. A kagylómúzeum gyönyörű volt. A világ minden tengeréből gyűjtötték össze őket. Bár tilos volt a fényképezés, azért sikerült párat készíteni. Az apácák nem örültek neki. (azt hiszem nem említettem, hogy a múzeum egy kolostorban található). Makarska után Dubrovnikban álltunk meg, de nem mentünk be a városba, csak fentről gyönyörködtünk. Gondoltuk, majd Montenegroból visszajövünk egyik nap. Haha, akkor még nem sejtettük, hogy Montenegroban 30 km-t kb másfél óra alatt lehet megtenni:-)

Még Horvátország ban jártunk, de már közel a montenegroi határhoz, amikor lekanyarodtunk Cavtat felé, mert itt állítólag van egy szuper étterem. Bementünk, bár ne tettük volna. Előételnek kaptunk halpástétomot, majd megkóstoltuk az osztrigát. Eddig még nem is volt baj. Misi rántott kagylót evett, én a szokásos kalmárt. Háááát, a kagylón néhol rajta maradt a héj, a aklmárban pedig benne maradt a gerincszerűsége, ami olyan volt, mintha valami műanyag darabkákon rágódnék... A végén 220 kunát fizettünk, de ez volt a legrosszabb étterem, ahol jártunk. Innen már nem volt messze a határ, az átkelőhelyen hosszú sor, vagy fél órás várakozás a tűző napon és az izgalom, hogy ne kobozzák el a sörünket. Sörről jut eszembe: Cavtat és a határ között megállított a rendőr, hogy nem ég a világítás a kocsin, 300 kuna bünti. Huh, jól megijedtünk, de szerencsére lealkudtuk 4 sörre:-)

Visszatérve a határhoz: egy papnak köszönhetően (aki lefoglalta a vámost), sikeresen átjöttünk a határon. Megmaradt az összes sör, juhéééé:-)

Az út csodálatos volt, nem győztünk álmélkodni. A koroti öböl lenyűgöző. Bar-ig elég simán el is jutottunk, bár az átlagsebességünk 40-50 km/óra volt. Barban aztán kicsit eltévedtünk, közben kezdett besötétedni, fél 8-ra már tök sötét volt. Ulcinj-t úgy találtuk meg, hogy el UL rendszámos autót követtünk. Atán már csak a Velika Plaza táblát kellett követni, de így is csak a 3. próbálkozásnál találtuk meg a saját szállásunkat. Persze minden éjsötét, a szálloda sem volt kivilágítva, biztosan így spórolnak. Bár szobát foglaltunk 17 euróért, de a végén 25 euros áron kibéreltünk egy vadiúj apartmant (félpanzióval). Végre Montenegroban voltunk.

Ulcinj és Ada Bojana

2006. szeptember 09 Szombat

Előző nap a megérkezés örömére kibontottunk pár üveg bort, aminek hatására reggel ugyan eltámolyogtunk reggelizni, de azán gyorsan vissza is feküdtünk aludni. Délután 2-kor bementünk Ulcinj városába (kb 8-10 km-re volt a szállásunk a várostól). Eléggé lepukkant városka, 1-2 óra alatt bejártunk. Úgy éreztük, mintha a 3. világban járnánk. Mivel a lakosság nagy része albán, ezrt eléggé sötétképű a lakosság. A közlekedés összevissza, bármikor kihajthatnak eléd. A jobbra kanyarodást jelző lámpa bal oldalon van és nem igazán tartják be a pirosat sem. A gyalogosok is csak úgy lelépnek eléd és minden tele van rendőrrel, úgyhjogy igazi kalandtúra Montenegroban vezetni:-)

Ulcinj után kimentünk Ada Bojanára. Útközben mgnéztük a Bojana folyón épült halászkunyhókat is.Aztán megérkeztünk Ada Bojana-ra. Ez egy szigetecske, 2 oldalról a Bojana folyó, 1 oldalról pedig a tenger fogja körbe. És az egész sziget naturista központ. Viszont a tengerpartja gyönyörű! A szállodánk előtti part sajnos tiszta szemét volt, már vége volt a turista szezonnak, úgyhogy nem tisztították. Ezek után felüdülés volt Ada. El is határoztuk, hogy másnap ide jövünk strandolni.

 

Ada Bojana

2006. szeptember 10. Vasárnap

Egész nap Ada Bojanán strandoltunk. Először fura volt és baromira zavarban voltunk, de mivel mindenki meztelen volt, mi is levettük a fürdőruhát. 1 óra múlva már nem is vettük észre, hogy nincs rajtunk:-) A homok forró, puha, selymes vlt, állítólag gyógyereje van, jó a reumás fájdalmakra. MInden esetre én beleléptem valami mérges tüskés halba, de a homok kb negyed óra alatt elmulasztotta az égő érzést, pedig előtte rá sem tudtam állni a lábamra. A víz pedig annyira sekély volt, hogy percekig kellett gyalogolni, hogy végre derékig érjen. Kisgyerekes családoknak ideális hely!

Fél 4 körül kimentünk a sziget előtti éttermekhez és beültünk az egyikbe. Itt teljesen fissen fogott folyami és tengeri finomságokat raknak az ember elé. Misi angolnát evett, én kalmárt roston. Isteni volt.

Aztán visszamentünk a szigetre és naplementéig ott voltunk. Nagyon romantikus volt. Másnap nagy kirándulás várt ránk!

Njegosi mauzóleum és Skadari tó

2006. szeptember 11. Hétfő

Kotori öböl

Njegosi sonka

7-kor keltünk, reggeliztünk, aztán 9-kor elindultunk a Nagy Kirándulásra. Először meg akartunk állni Budvában, de úgy döntöttünk, felmegyünk Kotorig, mert onnan festői út vezet fel e hegyekbe, a régi királyi fővárosba, Cetinjébe. AZ út tényleg fantasztikus volt, tele hajtűkanyarokkal, szakadékokkal. Felértünk a tetejére, onnan a kilátás leírhatatlanul gyönyörű volt. Kb 1000 méter magasan voltunk, Innen az út tovább kanyargott, befelé a hegyek közé. Elértünk Njegusi faluba, ami világhírű a sonkájáról. Vettünk is belőle egy jókora darabot, amit megspékeltünk 1 üveg mézborral is. Aztán irány tovább Cetinje. Nagyon szép, hangulatos kis városka, ahonnan utunk tovább vezetett a Njegosi Mauzóleum felé, ami 1660 méter magasan van. A mauzóleum előtt leálltunk piknikezni, megkóstoltuk a sonkát: mennyei volt. A mauzóleumhoz érve úgy 600 lépcső vezetett a tetejére, lógott is a nyelvünk, de amikor felértünk a tetejére, elállt a lélegzetünk: a világ a lábaink előtt hever. A helyiek a látványt a "sziklák tengerének" hívják, nem véletlenül. Tiszta időben még az olasz partokig is ellátni.
Nagy nehezen elszakadtunk ettől a csodás helytől és tovább menrtünk Rijeka Crnojevicába, ahol egy mesés kis híd található, de maga a falu teljesen lepusztult. Innen vezet egy folyó egészen a Skadari tóhoz. Átmentünk Vir Pazarba, ami pontosan a tó mellett fekszik, innen rámentünk egy 1 sávos, rettenetes útra, amin csak néhol lehetett aszfaltot felfedezni, viszont végig ató mellett vezetett. A tavat gyönyörűen be lehetett látni, alig tudtuk otthagyni a helyet, viszont mennünk kellett, a nap lemenőben volt.
Este fél 9-re értünk vissza a szállásra, az étteremben rendesek voltak, még tudtunk vacsorázni, pedig már mindent elpakoltak!
Annyira jól éreztük magunkat, hogy meg is beszéltük, szerdán visszamegyünk a mauzóleumhoz, mert ezt a a helyet újra látni kell.

Ada Bojana

2006. szeptember 12 Kedd
Egész nap az Ada bojanai strandon voltunk. Elsétáltunk a Bojana folyóig, rengeteg kagylót gyűjtöttünk. Ebédre a csodás njegosi sonkából falatoztunk. Aztán csak napoiztunk és fürödtünk. Másnapra Kotor és újra a Mauzóleum volt a terv.

Kotori vár és Njegosi Mauzóleum

2006. szeptember 13. Szerda
Ez a nap volt életem legszebb napja. Reggel korán keltünk, reggeliztünk (szokásos isteni sajtos omlett). Nekem tervben volt Misi 30. szülinapi ajándékát a sziklák tengere előtt átadni:tandemugrás a meglepi:-)

Kotori várba vezető út

Fél 9-kor indultunk Kotorba, negyed 11-kor már ott is voltunk. Kávé és pénzváltás után kicsit kóvályogtunk a helyi piacon, még mindig fügebor után kutatva. Nem találtunk sajnos, viszont volt rengeteg olivabogyó, olaj, sajtok, tengeri herkentyűk!

A mauzóleum kilátója

Innen megkerestük a feljárót a kotori várfalra és megkezdődött az erőt próbáló út felfelé. Negyed 2-re értünk fel, a lépcsők nagyon magasak, meredekek és hiányosak voltak, a nap sütött ezerrel, 40 fok meleg.

A montenegroiak jó szemmel vették észre, hogy a megfáradt vándor ilyenkor vízért kiált, így másfél euroért vettünk fél litert, mert majd'szomjan haltunk!Majd elindultunk lefelé. Amikor leértünk, nagyon jó érzés volt, hogy megcsináltuk, így meg is ajándékoztuk magunkat egy fagyival. Fél 4-kor elindultunk a mauzóleum felé, de most a budvai úton mentünk. Fél 5-re értünk oda és kisebb lihegésekkel tarkítva ismét felmásztunk a csúcsra. Kimentünk a kilátóra és az volt a tervem, hogy itt adom át Misinek a tandemugrást, de megelőzött. Leültetett a kilátó szélére, letérdelt és romantikus szavak kíséretében megkérte a  kezem. Én persze zokogtam, az őrök tapsoltak és annyira örültek, hogy fél órán át nem engedtek oda turistát, hogy csak mi ketten lehessünk. Ezek után már csak apróságnak tűnt az én kis ajándékom, persze Misi majd'kiugrott a bőréből:-)

Skadari tó

Mauzóleum a hegy tetején

Még 1 órán át ücsörögtünk ott, fogtuk egymás kezét, néztük a hegyeket, hihetetlen élmény volt. 6-kor indultunk vissza a kocsihoz, hazafelé éppen lement a nap és "aranyhíddal" ajándékozott meg minket a tenger vizén.
Este a vacsora hal volt káposztasalátával, desszertnek banános-lekváros tekercs. Mintha apincérek is tudták volna, hogy nagy esemény történt: mindenből kaptunk repetát.

 

Ada Bojana

2006. szeptember 14. Csütörtök
Egész nap Ada Bojana-n töltöttük a napot, sok pihenéssel, úszással, kagylógyűjtéssel.

Stari Bar és 2000 éves olajfa

2006. szeptember 15. Péntek

Stari Bar

Ezen a reggelen nagyon borús időre ébredtünk. Első úticélunk Stari Bar volt. Elég hamar meg is találtukhatalmas, kb 250 épületből álló romváros, kb 80-100 éve halt ki, de elkezdték helyrehozni.
Elég jól bejártuk az egészet, volt benne templom, sőt, még hamam (azaz törökfürdő) is.

2000 éves olajfa

Aztán megkerestük a 2000 (igen, kétezer) éves olajfát, jobban mondva egy helyi nő vezetett oda a kocsijával. Sajnos a körnéyken útjavítás volt, így a fa környéke tele volt munkásokkal,de azárt odamentünk, megsimogattuk és fotót is készítettünk.
Aztán Bar mellett találtunk egy strandot, ahol végre elővehettük a szemüveget és a pipát és irány a víz:-)
Este fáradtan dőltünk az ágyba.

Ada Bojana

2006. szeptember 16. Szombat
Ez volt az utolsó napunk, de ezt is telezsúfoltuk programokkal (jó szokásunkhoz híven)

A szállás

Reggel 9-kor indultunk az ulcinji sólepárlók felé. Megint úttalan utakon mentünk, az út mentén rengeteg gránátalma- és fügefa állt, de olyan cselesen csinálják a helyiek, hogy az úttól egy nagy árok választja el, így esélytelen a mennyei gyümölcsökhöz jutni. Azért nekünk sikerült 6 szép gránátalmát szedni, de füge sajnos nem került a pocakunkba.

Naplemente Adán

A sólepárlót nem találtuk, ezért elindultunk a Sasi tóhoz. Meg is találtuk, legalábbis az oda vezető utacskát, de a tó felé már csak bozótos vezetett, így csak messziről csodáltuk az aprócska vizet.
Aztán úgy döntöttünk,utolsó nap egész délután Adán leszünk. Megvártuk a naplementét a tengerparton, mi így búcsúztunk Montenegrotól. Hatalmas hullámok közt ugráltunk, közben besötétedett, így összepakoltunk és bementünk Ulcinj városába. Vettünk ajándékokat, aztána  szálláson vacsi, pakolás és egy utolsó esti borozás.

2006. szeptember 17.Vasárnap
Reggel 9-kor indultunk, mivel előző este az én drágám mnegette a kifőzetlen szilvás gombócot, amitől egész éjjel rosszul volt.
Hazafele a táj mesés volt, a Tara kanyonban vbezetett utunk, csodás hegyek közt. Sajnos pár baleset tarkította az utat, de így is elhatároztuk, hogy jövőre visszajövünk, de akkor bizony a montenegroi hegyeket is bejárjuk!
Az út rettenetesen hosszú volt, ráadásul hazafele 1 órán át rossz irányba haladtunk, így majdnem 3 órát vezettünk. Hajnali háromnegyed 2-re értünk haza,közel 17 órás út után.