Általában kibéreltünk egy motorcsónakot, bementünk vele a Tanösvény egyik kis szigetére, ott megreggeliztünk, elsétáltunk az egyik madárlesig, utána újra csónakba szálltunk és feltérképeztük az egész Tisza-tavat. 4 éven át minden évben ellátogattunk a mi kis csodatavunkra és bátran mondhatom: hazajártunk. Készítettünk a tóról részletes térképet, felfedeztünk rejtett tavakat, kilátókat, ösvényeket. Kikötöttünk szigeteken egész napra horgászni, felfedeztük a réges-régen elárasztott Óhalászt és bejutottunk olyan kristálytiszta belső tavakra, ahova mások maximum csak túravezetővel. Felfedeztünk a tóban álló, a víztől már kicsit romos állapotban lévő gémeskutat.Vízből kiálló, régen sűrű erdőként álló fák közt hajóztunk - ma már inkább Gyilkos-tóra emlékeztető fatemetőként keresztezik a vizi utat.Nos, ezen a helyen idén májusban átadták a már több, mint 10 éve tervezett Ökocentrumot. Itt található Európa legnagyobb édesvizi akváriuma, ami kizárólag a Tisza-tóban megtalálható halfajtákat tartalmazza. Ráadásul a centrum épületét körbeveszi egy nagy terület, ahol állatsimogató és sok-sok érdekes állat él elkerített területen.
Nos, olvasni már olvastunk róla a neten, sőt, már képeket is nézegettünk, de most végre láthattuk a saját szemünkkel is.
Pénteken este érkeztünk a szállásra, ami a maga falusi bájával tényleg elbűvölt minket.
Egyszerű, de mégis nagyszerű, minden van benne, ami egy 2 gyerekes családnak kell.
Volt benne nappali, 2 hálószoba (az egyik 2 egyágyas, a másik egy franciaágyas), egy kádas fürdőszoba+WC - megjegyzem halkan: mosógép is volt - egy nagy konyha ebédlővel együtt és egy külső WC, ami igen praktikus volt, amikor mi még éjjel kint iszogattunk, a gyerekek pedig már bent aludtak. Mégsem kellett folyton ajtót nyitogatni, ha már a sörtől szaladni kellett:-)Hihetetlen hangulatos tornácot csináltak a háziak, körben paddal és egy nagy asztallal, ahol akár 8 ember is elfér.
Az udvarban szalonnasütésre és bográcsozásra alkalmas kerti sütőhely volt kialakítva, hozzá tüzifa, nyárs és bogrács.
Így nyugodtan hódolhattunk régi jó szokásunknak: az érkezés estéjén, ha törik, ha szakad, mi szalonnát sütünk. (volt olyan, hogy novemberben mentünk szintén Poroszlóra és szalonnasütés közben esett a hó, de minket ez sem tántorított. Megenni ugyan nem tudtuk a végeredményt, mert mire a kenyérre cseppent a szalonna zsírja, már meg is dermedt, így élvezhetetlen lett:-)
Egyébként nálunk a szalonnasütés sem egyszerű. Először is úgy rakjuk a kenyeret, hogy mindenképpen pirulhasson szalonnasütés közben, így gyakorlatilag pirítóst kapunk. (persze folyamatosan forgatni kell a kenyeret). Aztán kell a kenyérre hagyma és vékony karikára vágott paradicsom, amit a tűzforróra hevült szalonnával szinte rásütünk a kenyérre úgy, hogy a szalonnát időről időre csepegtetés céljából kivesszük ugyebár a tűzből, de én először a még sercegő szalonnát szorosan rányomom a hagymás-paradicsomos kenyérre, így a zöldségek rápirulnak és isteni ízük lesz. Legvégül pedig a megpirult szalonnából apró darabkákat faragok a kész kenyér tetejére. Mennyei, másként már el sem tudnám képzelni a szalonnasütést.
Visszatérve poroszlói hétvégénkre: pénteken szalonnasütés után még laza sörözés, majd éjjel 1-körül szunya következett.
Másnap reggel 9-kor padlizsános rántottával alapoztunk, majd nyakunkba vettük a hátizsákot (némi elemózsiával és vízzel) és elindultunk a szállásunktól kb 5 perc sétányira lévő Ökocentrum felé. Már messziről is grandiózus látvány a 2 tornyú kilátó, közelebb érve rendezett park tárult a szemünk elé.
Kisebb tájékozódás után az Alapcsomag mellett döntöttünk ami tartalmazta az épületben lévő hüllő és kétéltű terem, valamint az akvárium látogatását és az egész park területének bejárását. Ezen kívül lehet még 3D-s moziban Tisza tavat csodálni (ezt mi később csónakbérlés révén élveztük) és a Tisza tavi Tanösvényen sétálni (ezt is másnapra hagytuk).
Fél 11-kor léptünk a Parkba. Mivel a körülöttünk lévő kinti részeken rengeteg ember volt, úgy döntöttünk, először bemegyünk az épületbe. ELsőként a hüllőket és kétéltűeket néztük meg. A tervező találékonyan fordított világítással mutatja be ezen élőlények életét: azaz, amikor kint nappal van, a teremben éjszakát varázsoltak halvány fényekkel, így mi láthattuk a kígyók-békák mozgolódását, táplálkozását. Amikor kint pedig sötét van, akkor a teremben felkapcsolják az úgynevezett nappali világítást, így végre szegény állatkák is pihenhetnek.Ezután átértünk egy nagy csarnokba, ahol hatalmas padlón keresztül mutatják be a Tisza tavat, valamint kukucskálókon láthatjuk az alattunk lévő hatalmas medencében úszkáló halakat.
A gyerekeket teljesen elbűvölte, hogy alattuk folyik a víz és úsznak a halak, alig lehetett őket elvonszolni. Így egyértelművé vált a következő állomás: az akvárium.
Nos, ez Európa legnagyobb édesvizi akváriuma, kizárólag a Tisza-tóban megtalálható halak élnek benne. És nem ám csak unalmas kishalak, nem bizony. Volt itt 3 méteres harcsa, 2-3 méteres vizák, hatalmas pontyok, kárászok, keszegek, compók és még sok-sok kisebb-nagyobb vizi állat.Az akvárium legnagyobb látványossága a vizaalagút. Aki már járt a budapesti cápaalagútban, az tudja, milyen is lehet. Fantasztikus és lenyűgöző látvány, ahogy a tokhalfélék a fejünk felett úsznak el és mi tátott szájjal csodáljuk őket!
Innen - a kontraszt kedvéért - felmentünk egyenesen a kilátóba, ahonnan szinte az egész Tisza tavat beláttuk. Rövid nézelődés után visszatértünk a középső szintre, ahol "Vizivilág játszóház" várta a gyerekeket.Jó 20 percet töltöttünk itt és csak a lenti büfénél kapható fagyi ígérete bírta indulásra a gyerkőcöket.
A hűsítő fagyi után elkezdtük bejárni a parkot. Először az épülettől balra indultunk, ahol először teknősökkel és kacsákkal találkoztunk, majd sakálokat , gólyákat, rackajuhokat láttunk. Utána következett egy kis rét, ahol szelid, simogatásra váró pónik, szamár és kecskék sorakoztak.Innen az épület másik oldalára sétáltunk, ahol vidrák pihentek kis medencéjükben. Tudtuk, hogy 1 óra múlva vidraetetés lesz, így tovább sétáltunk, a későbbi visszatérés tudatában.
Kisebb tutajozgatás után vissza kellett fordulnunk, hogy odaérjünk a vidraetetésre.
Egy búvárruhába öltözött férfi hozta a halakat, még nevettünk is, hogy ő aztán jól felkészült. De bizony szükség volt a búvárruhára, mert a vidrák a gondozóra mászva étkeztek, közben nyilván karmolgatták is rendesen.
Úgy döntöttünk, elsétálunk a Csicsman kikötőig, ahonnan régen minden alkalommal csónakot béreltünk és vizi térképpel bejártuk a Tisza-tó rengeteg zegét és zugát.
Mindenesetre most megbeszéltük, hogy csak odasétálunk és majd holnap bérelünk csónakot. De a víz ám nagy úr, nem bírtunk magunkkal és 1 órára kivettünk egy motorcsónakot. A gyerekekre felkerült a mentőmellény, mi pedig már hastottunk is a Tisza felé az egyik csatornán.
Fantasztikus 1 óra volt, újra úgy éreztem magam, mint jópár évvel ezelőtt. A gyerekeknek nagyon tetszett, Misike megpróbálta a csónak vezetését, Márkó meg csak ámuldozott, hogy milyen klassz a vízen menni.
Vasárnap korán keltünk, és hogy ne menjen el az egész nap csónakázással, úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a Tisza-tavi Tanösvényre.
A Tanösvény 2 madárvártával (azaz madármegfigyelővel) és egy szép kilátóval van cifrázva, bár be kell, hogy valljam, az elmúlt években rettenetesen megkopott és sokat veszített varázsából. Egyrészt, mert annyi a turista, hogy alig tudsz szétnézni, másrészt maga a pallókból kirakott ösvény sincs karbantartva (legalább egy lakkozást megérdemelne), harmadrészt a víz nagy részét benőtte a védett sulyom, negyedrészt pedig az idei nagy szárazság miatt minden tiszta sárga, így eléggé őszies hangulatban sétáltunk végig!
Összességében fantasztikus élmény volt, itt mindent látni kell! Még egyszer!
Tavasszal visszatérünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése