Budapest, Te csodás! 2. rész: Budai Vár

A tavalyi évnek megfelelően idén is megrendezték a Budai Várban a Csokoládé és Édesség Fesztivált.
Felettébb örültem neki, főleg, mert csütörtöktől vasárnapig tart, így gondoltam egy merészet és péntekre kivettem nagyfiút az oviból. Biztosan neki is tetszeni fog, ha a nyár óta hőn áhított - szerinte sárkányokkal teli - Budai Várban sétálhat és közben csokit majszolhat. A kicsi meg bárhol elvan, csak mehessen, legyen "széta" és "coki". Én pedig két legyet ütök egy csapásra: elviszem őket a Várba, közben pedig szájat tátva gyönyörködhetek az édesség-csodákban.

Így reggel 9 után pár perccel már ki is léptünk az ajtón és irány a villamos. Határ úton gyors jegykezelés, büszke nagyfiú kallernak mutogatja, aki morcosan bólint. Aztán metróval irány a Deák tér. Már az eleje is hangulatosan indult, a Deák téren 2 fiú hegedült, rögtön nagyobb kedvvel vágtattunk át a Hotel Meridián előtt parkoló 16-os buszhoz, ami egészen a Várba is felvisz, majd leereszkedik a Moszkva térre.

Kb negyed óra múlva már ki is szálltunk a Dísz téren és a Sándor Palota előtt elhaladva , a Szent György utcai Várkapunál vettük meg a belépőt (2000 Ft a felnőttjegy, és kaptunk mellé 2 tábla Tibi étcsokoládét ünnepi kiadásban). Majd innen léptünk be a csodák világába és jobbra vettük az irányt. Igen nagy szerencsémre szinte azonnal rátaláltam a Zöld Dióra (előtte mosolyogva üdvözöltem magamban a Zila Cukrászda standját és a sok-sok Zila tortaformát, de mivel szinte a szomszédjában lakunk, így itt nem időztem), ahol mi mást is kínálhattak a lányok, mint csodás, fekete zöld diót. Az íze, mint nagymamám réges-régi zölddiója, így nem volt nehéz rábeszélniük, hogy ha most három üveggel veszek, akciós áron juthatok hozzá:-) Tovább sétálva csokoládés és banános sört kínálgattak, de valahogy nem volt merszem venni belőle.Sajnos a Csokis Gyermekkozmetikumok még zárva volt, pedig nagyon érdekelt volna!
Csodás, marcipánból készült édességek mellett haladtunk el a Királyi Marcipán Desszertek jóvoltából, majd következett 2 csibészem álma: Cukorka Sweetfabrik. Na, itt aztán volt bámulni- és kóstolni való (ezt már a Budai Gourmet-n sem hagyták ki), gyerkőceim azonnal kiválasztottak egy muskotályos és egy csokis-barackos ízűt, amivel aztán jó félórára el is foglalták magukat.

No, de nem állunk meg nyalókázni, lehet közben sétálni is. Gyerekek lázasan nyalták a cukrot, anya lázasan nézte a csodás csokoládékölteményeket ChokoMe standján. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: gyümölcsös és pisztáciás, mandulás és mogyorós, ét, tej és fehércsokoládé. A csokoládék úgy voltak felrakva a falra, mintha csak édes festmények lennének egy szobában.Rendkívül gusztusos, csalogató és kreatív megoldás.


Innen  az utunk nem is vezethetett másfele, mint a Kinder standjához, mivel egy óriási Kindertojás keltette fel fiaim érdeklődését. A Kinder nagyon ötletesen építette fel standját, először gyerekcsalogatóként egy faházikó, benne számítógépes játék és persze kindercsoki a kézbe. Aztán egy gyerekfoglalkoztató, ceruzákkal, zsírkrétával, sok-sok színes papírral és az elmaradhatatlan színezővel. És amikor már a szülő végre el tudja cipelni a gyereket, jön a vásárlós stand, itt is gyorsan kinder csokoládé a kézbe nyom, majd "nem kértek Kinder Tojást is?" kérdést már inkább anyukához intézik mosolyogva. Az én nagyobbikam persze elintézte az én kínos "Nem, köszönöm." válaszomat azzal, hogy máris rávágta: "Azt nem, inkább kérünk még 2 kindercsokit" És ki is állna ellen egy 4 és egy 2 éves könyörgő tekintetének: összesen 10 kis kindercsokival a kezünkben távoztunk:-) Köszönjük, Kinder!

Azonnal egy bizarr standba botlottunk: mangalicafej virított a sok csoki közt. Ez volt Chocolitza, azaz mangalicatöpörtyűvel töltött csokoládé, amit mindenképpen ki kell próbálni! Nagyon fura az íze, elsőre szinte majdnem kiköptem, de maradt valami fenomenális utóíz, így kértem még egy kis kóstolót. Nos, a végeredmény különös, mégis megkapó, ha szabad ezt a kifejezést egy töpörtyűs csokira használnom. Persze annyira nem volt megkapó, hogy vegyek is belőle, hiszen majd itthon megpróbálom én is legyártani, az egyrészt izgibb, másrészt költségkímélőbb is, bár kétségkívül benne van a pakliban, hogy feleolyan finom lesz, mint Chocolitza-éknál.

Rövid pihenő a Mátyás kútnál, majd mentünk tovább rendületlenül. Már messziről kiszúrtam Raj Rachel híres flódniját és nagy flódni-rajongóként fura is lett volna, ha nem veszek egyet kóstolóba. Ugyan becsomagoltattam, mondván, majd itthon kóstolom meg az én drága Urammal, de aztán gyorsan kibontottam és muszáj volt belekóstolni. Nos, kérem szépen, készítettem én már karácsonyra flódnit, de ez! DE EZ!!!!! Vegyétek és vigyétek, majd otthon, csendes magányban élvezzétek! Mert ez tényleg maga az ízek orgiája, a csoda!

Átkelve a házak alatt, azonnal Stelázsi kötött le a csodás lekvárjaival, majd Szántó Tibort pillantottam meg szinte ismerősként, hiszen a Rosinane Fogadóban már volt hozzá szerencsém a Kézműves Finomságok Vásárán. Most is fantasztikus finomságok sorakoztak a pultján, ő is kötelező látogatnivaló!

Sugar!-nál őrületes cukorkák és nyalókák mellett még őrületesebb színkavalkáddal vártak a macaronok! Alattuk csábító sütik, de mi inkább a visszatérés mellett döntöttünk, mert tele voltunk már így is a sok kóstolóval. Ha tudtuk volna, még mi minden vár ránk! (itt súgom halkan: szigorúan tilos jóllakva kimenni, annyi a kóstoló!)
Mellettük közvetlenül a Rákóczi Delikát kapott helyet, nagyon ötletesen saját csokikészítő miniműhellyel készültek. Gyerkőcök azonnal kedvet kaptak, én meg azonnal láttam lelki szemeim előtt a nyakig csokis fiúkat, úgyhogy gyorsan tereltem őket tovább.

A gyulai Cadeau Bonbon Manufaktúra következett, itt már nagyon kész voltam: alig várom, hogy Párom meghozza az én kis gránitlapomat és belekezdjek újra a bonbonkészítésbe. A fügés-libamájas szakácssapka bonbonjuk kötelező, a többit elég csak simán szorgalomból megkóstolni:-)

 Természetesen kint volt a Harrer Chocolat is, vajon kinek mutassam be őket? Szerintem már mindenki ismeri a finomságokat, de tessék szépen odasétálni és vásárolni! Én ugyan most kihagytam, mert egyrészt a gyermekek felettébb türelmetlenek lettek Gombóc Artúr életnagyságú mása láttán, másrészt a Budai Gourmet-en már volt hozzájuk szerencsém és most olyan dolgokat szerettem volna próbálni, amit még nem kóstoltam. A sarokban bújt meg szolídan a méltán híres Gyulai Pálinka Manufaktúrára is, bár itt inkább férfiemberek nézelődtek.

És igen, jött Gombóc Artúr, és a gyerekeim legnagyobb döbbenetére egyszer csak lekapta a felsőtestét és egy madárlábú fiatalember vad vízivásba fogott. Fiúk pityergős szájjal kérdezték: hova lett Gombóc Artúr, szerencsére a Szerencsi csoki, vagy ahogy itt ki volt írva: SIXI Szerencsi Demeter Xocai egyik hostess hölgye a döbbent fiúk kezébe nyomott 1-1 műanyag pohárkát, tele gyermekkorom imádott zizijével. Nos, az ötlet bevált, mehettünk tovább. ELnosztalgiáztam az Aperol-t látva, milyen jó is volt Velence hangulatos terein Paerol Spritzet iszogatni, de hogyan is nézne ki, hogy én tolom az Aperolt, amíg a fiúk ziziznek?:-)Rövid kilátásnézegetés, ámuldozás, "nézd anya, ott egy hajó" felkiáltások következtek, végül tovább indultunk.

 Stühmer, Szamos Marcipán és persze a Szamos a híres, üvegfalú Csokoládiskolájával (hihi, én is voltam már náluk 2 tanfolyamon is) ismerősként üdvözöltek. Rengeteg nézelődő próbálta így, add hock jelleggel elsajátítani a bonbonkészítés fortélyait, de persze ez szinte lehetetlen. Nem baj, a helyszínen befizetve 10 % kedvezményt adnak a tanfolyam árából, jó a marketing, az egyszer biztos!

Ami számomra csalódás volt, azok a Szamos macaronjai. Mondjuk én csak a külcsínyt néztem, a belbecs megmaradt másoknak (és előre is bocsi, ha az mennyei), de ilyen csúnyácska, aránytalan, összeesett macaronokat még életemben nem láttam. Ok, hogy Szamos, meg ok, hogy híres, na, de kérem szépen, a csúcsról lehet ám a legnagyobbat bukni. És ha az ember ezt a hanyagságot látja, nem biztos, hogy a Szamosnál vesz macaront, főleg egy ilyen fesztiválon, ahol minden harmadik stand tömve van macaronnal.

A következő negyed óra a Kockás rudijai, a Villa Bagatelle péksütijei, a Milka csokidrazséi és a Smile Palacsinta csokis, vaníliás, barackos és epres finomságai közt telt. Bátran mondhatom: pukkadásig ettük magunkat, hála az én telhetetlen és ellenállhatatlan gyermekeimnek. Minden standon kikönyörögték, hogy "anya,még kérek egy kicsit!" , én meg pirulva kérdeztem, hogy szabad? És persze szabad volt. A kedvességüket plusz finomságok vásárlásával honoráltam, mégsem akarok annyira pofátlan lenni! (TIPP: a Kockásnál a 6 darabos túrórudi csomag 300 forint volt, szerintem nagyon megéri és rendes, rudi méretű finomságok ám!)

 Ezután továbbgurultunk a CinnamonRoll felé (dupla akkora macaronok, mint a Szamosnál, khmmmm...) és ekkor tágra nyílt a szemem: hatalmas, csodálatos, csábító sonkák lógtak az egyik stand plafonjáról a nézelődő orra alá. Mellette házi kenyerek és szendvicsek: házi, 3 évig érlelt sonkával és őrjítő kolbásszal megrakva. Egy tányér egy ezres, igazán semmiség a látogatónak, aki már az édestől megcsömörlött és most esdekelve könyörög valami sósért.

 Ezt a kört most kihagytuk, és robogtunk tova Bonbonetti felé. Itt aztán újra kóstoló-kánaán várt: dunakavics, franciadrazsé, csokikóstolók. És persze ötletesen gyereksarok almával, papírkoronával és rajzolni valóval, miközben a megfáradt szülők egy jót kávéznak. De az én gyerkőceim visszavágytak a Kinderhez rajzolni, így megpihentünk 10 perc erejéig. Majd újabb csokilejmolás (most 6 kindercsoki landolt a kezünkben) és irány a kijárat.

 Kifelé menet még megcsodáltuk  Chococo édes kiskocsiját.

Aztán dobbpergést hallottunk, gyorsan odasiettünk: éppen elcsíptük a Sándor Palota előtti őrségváltást. Fura volt budapestiként rácsodálkozni erre az eseményre, de bevallom, életem 35 éve alatt még egyszer sem láttam ezt a turistacsalogató látványosságot.

 Ekkor már majdnem 1 óra volt, ideje volt valami "rendeset" is enni, így bementünk az önkiszolgáló Bisztróba, ahol igen barátságos áron, 1250 forintért ettünk pulykaragulevest és rakott zöldbabot. A fiúk éhesek voltak, így hamar elfogyott a két fogás és már sétáltunk is tovább a Mátyás templomhoz és a Halászbástyához. Fiúk már csak néztek ki a fejükből, így éppen kapóra jött a 16-os busz, ami levitt minket a Moszkva térre. 2-es és 3-as metróval majd a villamossal délután 2-kor már itthon is voltunk, és azt hiszem 2 óra 5 perckor már aludtak is a fiúk!

 Én pedig megörökítettem a mai nap "termését" :-)

Természetesen rengeteg kiállító mellett csak simán elsétáltunk, volt, akinél éppen csak körbenéztem, volt, akit talán észre sem vettem. Egy szó, mint száz: fantasztikus élményben volt részünk és bátran ajánlom mindenkinek, látogassatok ki vasárnap estig a Budai Várba, az Édes Napokra!