Tegnap fantasztikus délutánunk és esténk volt. A gyerekekkel még tavaly sétáltunk a Duna-korzón és kinéztek egy sétahajót, amivel mindenáron el akartak hajókázni a végtelenbe, de legalábbis Sárkányföldig. Most jött el az ideje, hogy a kis vikingek vízre szálljanak, ugyanis megbeszéltük Párommal, hogy szombaton tartunk egy lazulós délutánt (a másnapi, bakancsbetörős túra előtt).
Összekötöttük a kellemeset a még kellemesebbel: ezzel a romantikus kis belváros-nézéssel ünnepeltük meg a 6. házassági évfordulónkat. És a legérdekesebb az volt, hogy ez volt az egyik legromantikusabb élményünk, pedig a gyerkőcök ott voltak velünk. Mégis, mintha tudták volna, hogy Anya és Apa most ünnepel: végig jól viselkedtek, egyszer sem kellett rájuk szólni, nagy szemekkel, csöndesen nézegettek mindenhol, szerintem őket is elkapta a mi hangulatunk. Néha jókat nevetgéltek azon, ahogy Apa és Anya ölelgeti egymást, aztán csodálták tovább a forgatagot.
Elsőként a Mahart Vigadó téri kikötőjébe mentünk. Már 17:30-kor ott voltunk, a hajó pedig csak 18:45-kor indult. Egy Margit-sziget körüli utat vállaltunk be, 60 perces, gondoltuk, ennyi bőven elég lesz gyerekekkel. (a két felnőtt és két gyerek jegy 3000 Ft volt)
A hajó indulásáig felsétáltunk a Vigadó térre, majd kóvályogtunk a Duna korzón, csodálva, hogy szinte egyetlen magyar szót sem hallani. Belecsöppentünk a külföld varázsába és innentől meg is beszéltük, hogy úgy fogjuk magunkat érezni, mintha mi is túristák lennénk. A terv sikerült, éjszaka, hazaérve totálisan elvarázsolódva néztünk szét a panelrengetegben.
No, de térjünk csak vissza a Duna korzóra. Fiaim lelkesen kergették a galambokat, miközben mi kézenfogva andalogtunk. Még a Marriot Grill teraszára is felvágtattak, egy galamb elfogása reményében:-)
18:30-ra visszamentünk a kikötőbe és láttuk a hajónk már ott áll. Így felszálltunk. Huh, a gyerekek teljesen készek voltak, pedig már ültünk hajón. De valahogy ez akkora hatással volt rájuk, hogy csak ámuldoztak. Aztán elindultunk, onnantól kezdve egyik korláttól a másikig szaladgáltak "Nézd Apa, nézd Anya!" felkiáltással. Fél óra múlva lecsillapodtak, leültek mellénk, összebújtunk és élveztük a naplementét, az arcunkba fújó meleg szelet és Budapest csodás látványát.
Megvallom, 36 éve élek Budapesten, de engem is lenyűgözött ez az oldala.
19:50-kor kötöttünk ki a Vigadó téren, és megbeszéltük, hogy sétálunk még kicsit. A gyerekek éhesek lettek, így mi mást is tettünk volna: irány a nagy kedvenc, a Cserpes Tejivó. Gyerkőcök rongyos kifliért (160 Ft/db) könyörögtek, mi Apával mangalica sonkás szendvicset (680 Ft) vállaltunk be.
Huh, egy szendvicsből ketten laktunk jól, brutális ez az alkotás - még mindig.
Kisétáltunk a Vörösmarty térre, onnan pedig át az Erzsébet térre, megcsodálni a Budapest Eye-t, azaz az Óriáskereket. Eredetileg csak csodálni akartuk, de a gyerekek elkezdtek könyörögni, mi meg úgy voltunk vele, hogy csak 6 hétig van itt és ugye egyszer élünk, így bevállaltuk. (Családi jegy:6600 Ft)
A beszállás előtt közvetlenül, Márkó bevágta a hisztit, ő nem akar felszállni. Misike már a kabinban, én a lépcső tetején, Márkó meg alant visít apával. (mármint apa nem visított, ő próbált nyugtatni) Tudtam, hogy ha az ölembe veszem, nem lesz gáz és így is lett. Gyanítom, páran, akik látták, hogy egy visongó gyereket emelek be a kabinba, gondolták, hogy "micsoda szülő, bekényszeríti a gyereket", de már rég nem adok az ilyenre. Az én gyerekem, én ismerem, én tudom, mit miért csinál. Nos, igazam lett, ahogy az ölembe vettem, elhallgatott. Azért rendesek voltak, mert megmutatták, hogy ha gáz van, hol a vészgomb, amivel gyorsan lehoznak és kiszállhatunk azonnal, a 10 perces menetidőt - és szenvedéseinket - lerövidítve.
Márkónak be nem állt a szája, annyira élvezte. Misike csak ámult. Láttunk fentről mindent, csodásan kivilágítva a Várat, a Parlamentet, a Halász bástyát, templomokat, tereket és egy budai tüzijátékot:-)
Ezzel teljes lett az este. Az óriáskereket hátrahagyva, még sétáltunk kicsit az esti fényekben és mediterrán hangulatban fürdőző Vörösmarty téren, majd elindultunk haza.
Este 10-kor, élményekkel tele értünk a panelrengetegbe!
Múlt hétvégén végre ide is eljutottunk. A gyerekek eszméletlenül élvezték. Hatalmas középkori vásár, vásári komédiások, zenészek és táncosok, lovagi torna és persze az elmaradhatatlan fagyi. És hogy ne csak városbeli kóválygás legyen belőle, előtte felmentünk a Fellegvárhoz, ott hagytuk az autót a bobpálya közelében, majd szépen, egy erdei ösvényen legyalogoltunk Visegrádra (kb 40 perc volt a két gyerkőccel), majd jól körbenéztünk, végül este jól felgyalogoltunk. Érdekes módon ezt 30 perc alatt teljesítettük :-) Hazafelé megkoronáztuk a napot a visegrádi kilátóból látható naplemente csodás látványával.
