Több okból is a visszatérés éve lesz ez: tavasszal visszamegyek dolgozni - röpke 6 év után.
De előtte még visszatérünk Velencébe, borzasztóan hiányzik! Ez lesz az én utolsó szabad utam, aztán megy vissza a kis buksim az igába.
Ősszel pedig egy hatalmas családi nyaralást tervezünk Montenegroba. Rettenetesen kíváncsi vagyok, mennyit változott az ország az elmúlt 7 évben: gyanítom azóta teljesen elkülföldiesedett. A tengerparton tuti ugyanazok a sétányok ugyanazokkal a hazavihető szuvenírekkel, amiket sikerült felfedeznem mind a Balaton, mind Tenerife, mind Horvátország tengerpartján is: csinos kis fonott kosárkákban kagylók lapulnak, a kosárka alján szolíd Médincsájna felirattal. Nos igen, ezért sem hozok már szuvenírt sehonnan, csakis a saját kézzel a mélyből felhozott kagylókat. Amik ugyan nem olyan csillogóak, nem olyan hatalmasak, de kétségkívül a sajátjaink: megdolgoztunk értük.
(sőt, erről az a sztori jut eszembe, amikor édes férjuram fel akart nekem hozni egy csillogóan színjátszó kagylót. Lemerült érte, de a kagyló be volt szorulva két szikla közé, ahova Misi keze pont befért. Nem is totojázott az én életem párja, benyúlt érte, de az öklét már nem bírta kihúzni. Szerencsére eszébe jutott a "majom zárt ökle" kísérlet, így elengedte a kagylót és kihúzta a kezét, bár előtte volt egy kis pánik és levegőkieresztés a víz alatt 5 méterrel. )
Nos, most már sokkal óvatosabbak leszünk, viszont szeretném újra látni Ada Bojanat, sőt, tervezek egy kis kiruccanást Albániába is. Aztán ott van a Kotori öböl, ami ugyebár a világörökség része. És Dubrovnikba is át fogunk ruccanni, mert eddig biza kimaradt, csak messziről csodáltuk.
ÉS persze lánykérésem romantikus helyszínét sem fogjuk kihagyni: felmászunk a Nejgosi Mauzóleumba. És ha már arrafelé járunk, beszerzünk megint egy kis njegosi sonkát és mézbort is. Hmmm, jól hangzik, ugyebár.
És hazafele ki nem hagyhatjuk a Bobotov Kuk megmászását. Természetesen előbb jöjjön idén a Triglav, de nagy vágyunk visszatérni megint a montenegroi legmagasabb hegycsúcsra! Persze ide csak hárman megyünk majd, az aprók a nagyszülőkkel a völgyben várnak majd minket, a meseszép Zabljak falu egyik szállodájában.
Hmmm, azt hiszem ezek nagyon jó kis tervek, egyelőre nem is kívánok többet. Aztán majd 2015-ben elindulunk távolabbi vizek felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése