Budapest, te csodás! 1. rész: Váci utca és Duna Korzó

Vigadó tér

Elhatároztam, hogy 4 évnyi Kispesten kóválygás után veszem a bátorságomat és a 2 gyerkőcömet és felfedezzük Budapestet. Nyilván a gyerekek miatt egészen más szemszögből kell megközelíteni a dolgokat, na de sebaj, legalább más anyukák is ötletet meríthetnek belőle.
Nem mellékesen a gyerekeknek is jó program, végre nem a panellakással, vagy a paneljátszótérrel kell beérni, kitágul számukra is a világ.
Csak, hogy nagyfiamat idézzem a tegnapi kirándulásról: "Anya, mi most már nem is Magyarországon vagyunk?"

Elöljáróban annyit kell tudni, hogy 4 éves és 2 éves fiaimmal próbálok felfedezni olyan részeket Budapesten, ahol régen, fiatalkoromban rengeteg időt töltöttem, láttam azt a városrészt olyan szemmel is és most végre ilyen szemmel is szeretnék rácsodálkozni! Jó szórakozást mindenkinek!

A nap gyorsan indult, korán ébresztettem a fiúkat, hiszen Okmányirédában kezdtünk. Szerencsére pillanatok alatt átvehettem az új személyimet, így Misikére nézve eszembe jutott, hogy egy ideje már ígérgetem neki a Cserpes Tejivót a Deák térnél.
Rákérdeztem: "Menjünk?" Ő persze azonnal lelkesen bólogatott. Márkó is hajtogatta a "Mennünk-mennünk!" szavakat, így nem tétováztam, elsétáltunk az 50 villamoshoz. Szerencsére ismerősökkel futottunk össze, akik segítettek a babakocsival felszállni, illetve leszállni a Határ úton. A metróhoz vezető lépcsőkön egyedül vittem le a babakocsit, senkinek nem jutott eszébe segíteni - magyar módra.

A metró nagyon tetszett a fiúknak, Misike egyfolytában a vonathoz hasonlította, amihez már volt szerencséje idén nyáron. Márkó hatalmasra nyílt szemekkel figyelte a folyamatosan ki és becsukódó ajtókat. Majd következett a Deák tér. A mozgólépcsővel nem volt gond, Misike fogta az egyik kezem, másik kezemmel a babakocsit felgurítottam és már mentünk is a szabad levegő felé.

Cserpes Tejivó

A Deák téren a metrókijárattól szinte szó szerint egy köpésre található a Tejivó. Felettébb megnyugtató volt, hogy amikor az ajtajához értem, nem kellett bűvészkednem a "babakocsi tolás-ajtó megtartás-másik gyerek beterelés" művelettel, mert az ajtó automata, csak kinyílt és mi már bent is voltunk. A helységben kellemes, hűvös légkondis levegő uralkodott, ami kifejezetten jó esett a kinti kezdődő meleg és a benti tömeg által kilélegzett levegő enyhítésére.
Igen, tömeg volt a javából, nem is volt szabad asztal, ezért gyorsan kitaláltam, hogy elvitelre kérek mindent és piknikezni fogunk a gyerkőcökkel.
Felolvastam a kínálatot, mindkét gyerek kakaót kért, Misike kakaós csigával, Márkó túrós batyuval. Én melange-ot választottam rongyos kiflivel és hogy itthon apa is jól járjon, egy sonkás mangalicaszendviccsel tetőztük a sok finomságot.
Az eladólány nagyon kedves volt, becsomagolt mindent papírzacskóba (nagyon jó pont!), 2000 Ft-ot fizettünk.

Oroszlános szökőkút

A Vörösmarty térre érve az Oroszlános szökőkutat néztem ki, mivel középiskolás koromban sokat jártunk ide a csajokkal dumálni, piknikezni, verseket olvasni. De sajnos a nagy szél miatt minden tiszta víz volt, így a nagy költő, Vörösmarty Mihály szobra alatt telepedtünk le. Ez több ok miatt is jó választás volt: egyrészt ide sütött a nap, így nem fáztunk annyira a nagy szélben, másrészt a gyerekek szépen le tudtak ülni a szélére (a tér maga padmentes, gondolom ezzel akarják rávenni a tömeget, hogy üljenek be a drágábbnál drágább vendéglátó egységek kiülős székeire)

Vörösmarty szobor

A gyerekek nagyon élvezték, hiszen rengeteg galamb pihent a szobron és környékén, így szuper jól lehetett galambokat kergetni és persze közben finom péksütit enni és habos kakaót inni.
Misike egyszercsak oda rohant az egyik fához és mielőtt még bármit is tehettem volna, már meg is locsolta. Gondoltam: hátha nem jön ide egy közteres, mert gondolom a belváros ban való pisilés annyira nem illendő dolog. Nem baj, legközelebb feltérképezünk egy WC-t is:-)

Duna korzó

Nyakig ragacsosan és maszatosan átsétáltunk az oroszlános szökőkúthoz, megmosakodtunk és irány a Duna korzó. Az első szépséges állomás a Vigadó téri csodás kis kerítéssel körbevett parkocska, közepén egy szökőkúttal. A gyerekek azonnal odarohantak, körbejárták, vizeztek, én meg leültem, kicsit napoztam és arra gondoltam, bárcsak lenne nálam egy jó könyv.-)

Shakespeare szobra

Aztán tovább sétáltunk a korzón, magunkba szívtuk a napfényt, közben én a Marriott Hotel reggeliző/kávézó vendégeit elnézve úgy éreztem magam, mintha külföldön lennék.
Elhaladtunk a Shakespeare szobor előtt és nagyon csodálkoztam, hogy eddig még sosem vettem észre. micsoda rejtett csodák vannak itt, ha az ember egy turista szemével próbálja szemlélni a várost, ahol él!
Aztán a Régiposta utcánál bekanyarodtunk a Váci utcára, amit a gyerekek rettenetesen élveztek, minden kirakathoz odarohantak, minden kiállított dolgot megnéztek, lépésről-lépésre haladtunk csak.
Egészen a Ferenciek teréig sétáltunk, itt aztán a Jégbüfé előtt Márkó visszaszállt a babakocsiba és irány újra a metró.
Hazafele teljesen elpilledtek, Márkó majd'elaludt a babakocsiban, Misike nekem dőlve pislogott nagyokat. Nem is csoda, hiszen 2 és fél órás kirándulás volt ez, pontosan délre értünk haza. Mit is mondhatnék, a gyerekek élvezték és elfáradtak, én pedig boldog voltam, hogy újra felfedezhettem fiatalkorom egyik - számomra rendkívül kedves - helyszínét a gyerekeimmel együtt.


A következő hetekben tervezzük még a Budai Várat, a Városligetet és a Margit szigetet is, remélem az időjárás mellettünk lesz!