Hollandia 14 éves korom óta a kedvenc országaim közé tartozik. És hogy miért is akkortól? Nos, a szüleim abban az évben határozták el, hogy nyáron bejárjuk Európát. 2 hónapon át mentünk: Ausztria, Németország, a Benelux államok, Franciaország, Anglia és Skócia. Felejthetetlen nyaralás volt, de az egészből engem legjobban Skócia és Hollandia fogott meg.El is határoztam, hogy ahogy csak lehet, visszatérek. Az élet fura ajándéka volt, hogy a munkám révén is többször eljutottam Amszterdamba, Rotterdamba, de érdeklődésem és az ország iránti szeretetem mit sem változott.
Aztán tavaly kiköltözött barátnőm, aki már lassan 23 éve életem része, ami számomra hatalmas dolog.
Tavaly aztán gondoltunk egyet és Kriszta ötletét meglovagolva foglaltunk repjegyet és kimentem hozzájuk Venloba.
Venlo csodás kisváros, délkelet-Hollandia kis ékszerdoboza, mely egy köpésre fekszik a holland-német határtól.
Tavaly már volt szerencsém hozzá 1 napra, szombat reggel érkeztem és vasárnap délben már távoztam is, így igen rövidkére sikerült a kirándulás, ám barátnőmmel be nem állt a szánk, szóval a látogatás elérte célját:-)
Idén már több időre mentem: péntek hajnalban repültem, reggel 8-kor már Eindhoven repterén gurultam egy WizzAir gép fedélzetén, majd irány Venlo és egészen vasárnap délután 4-ig ott voltam, majd újra reptér és irány haza.
A péntek gyorsan telt, délelőtt Krisztával pletyi és a köpésre lévő erdőben kutyaséta, majd elmentünk tesóért, Nikiért, aztán újra haza és vissza Geriért a Challenger lenyűgöző telepére. Itt aztán ámuldozhattam a hatalmas mezőgazdasági gépek gigászi méretein. Geri fáradhatatlanul és hatalmas lelkesedéssel mesélt, engem meg érdekelt, így remekül éreztem magam.Aztán elmentünk egy áruházba, ahol megejtettem az első vásárlást. Hihetetlen, hogy mennyi édesség van itt, az ember azt hinné, a hollandok szinte csak édeset esznek. A legfurább egy - itthon egérkakiként ismert -cukorka volt, amit a hollandok vajas kenyérre szórnak és reggelire esznek!!!??? Csupa holland finomság és különlegesség került a kosárba, aztán go home és az immáron hagyományosnak számító csirkeszárnysütésbe kezdtünk. Az éjszaka túl jól sikerült, részletek szigorúan titkosak és bizalmasak.
Másnap igazi MÁSNAP volt, evés-ivás váltakozott, majd elvittük a testünket a közeli Mekibe és iszonyúan egészségtelen és zsíros kajákat tettünk magunkévá. Rég esett ilyen jól mekis étel, most megmentette az életemet! Aztán közvetlenül a Meki mellett találtam magam a szokásos venloi karácsonyi vásáron.Ez egy csodás dolog, már tavaly is lenyűgözött. Egy kb itthoni OBI méretű helyen átrendezik a helyet karácsonyi vásárrá, de nem ám putri kirakodó, de nem ám!
Itt kérem szépen, minden terem más és más színű, más és más hangulatú! minden teremben áll egy fa az adott terem hangulatának megfelelően feldíszítve és természetesen köröskörül polcok és asztalok, tele a megvásárolható díszekkel! Őrület, órákon át el lehet itt kóvályogni. A leglenyűgözőbb az a terem, ami a hollandok karácsonyi hagyományára épít, azaz apró, kicsi városkákat lehet felépíteni, amihez a terep, a házak, az emberek, a témák, azaz MINDEN megvásárolható. Lehet itt venni műhavat, műkövet, műhegyet és völgyet. Hangulatos, kivilágított miniatűr házikókat és kedves, vidám apró emberkéket! Csodás! Tavaly egy falu volt felépítve, most egy igazi síparadicsomot varázsoltak elénk felvonóstól, síelőkkel, hüttével, mindennel, ami csak kell! Egy hiba volt csak a vásárban: nem lehetett fényképezni. Pedig 2-300 képet el lehetett volna lőni!
A vásár után otthon összeszedtük a kutyusokat és irány a Grote Heide, az erdő, ahol a német és holland országhatár találkozik, ahol a világháborúban repülőtérnek használt, ma már csak hobbypilótákat kiszolgáló rét áll és ahol annyi, de annyi kutyasétáltató, bicikliző, görkorizó és futó tölti szabadidejét.
Otthon én vállaltam a vacsit, gyors paradicsomos-szardellás tagliatelle után még gyorsabb álmosodás, aminek következtében este 9-kor már aludtunk, mint a bunda. Az ébredés reggel 8-kor sikerült, meg sem tudom mondani, mikor aludtam utoljára 11 órát egyhuzamban.Geri szuper holland tükörtojásos melegszendvics-reggelije után átmentünk Németországba, hogy megnézzük Niki új lakását. A holland hatás a németeknél is érződik (vagy fordítva?), lényeg, hogy mindenhol csodás, rendezett, takaros kis házak állnak.
Érdekes, hogy a hollandok mennyire nyitottak, Venlo is tele van hatalmas ablakú házakkal, nincsenek kerítések és sötét függönyök, bárki beláthat az otthonodba. Az is tény, hogy itt nincs bűnözés, az emberek nem bámulnak szégyentelenül a másik ablakán keresztül a magánéletébe, szóval itt bizony bőven van együttélési kultúra!Dél körül bementünk a belvárosba, kiültünk a főtérre egy finom chocomelt-re, majd sétálgattunk, gyönyörködtem ismét Venloban, ami tényleg olyan, mint egy kis ékszeres dobozka.
Még gyors vásárlás a C1000-ben, muszáj volt venni piros gumicukrot, amit gyakorlatilag már úgy passzíroztam be a kis hátizsákomba, aztán otthon Geri ismét remekelt: csodás pizzákat dobott össze pillanatok alatt és már el is jött a 4 óra, mehettünk Eindhovenbe, a reptérre.
A hétvége fantasztikus volt (ismét), de sajnos nagyon rövid. Még mindig elképeszt a hollandok bizalma, kedvessége és nyitottsága. Az ország tisztasága, kultúráltsága. Vajon mi mikor jutunk el ide?
Nos, a választ nem tudom, de addig is, amíg itthon félünk, bezárkózunk, rettegünk, morcosak vagyunk, nem köszönünk a szomszédnak, én lelkesen ki fogok járni minden évben: magamba szívni a kultúrát!
Köszönöm Nektek, drága barátaim: Kriszta, Geri és Niki!
